Istenszéke, Isten-Széke, Kemény János és Wass Albert nyomában

Nagy-Magyarország, Erdély, Maros-Torda vármegye, Marosvécs és az Erdélyi Helikon, Galonya, Kelemen havasok, Istenszéke,, Tündér tó, Kemény János, Áprily Lajos, Wass Albert, Kakukkfiókák, FuntIneli boszorkány, Holtmaros, Szászrégen, Parajd, Szováta,

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

BÁRÓ KEMÉNY JÁNOS.

Kemény János 1903-ban született Pittsburghban az Amerikai Egyesült Államok Pennsylvania államában. Édesapja (Kemény István) halála után, egyedül maradt édesanyja – a gyönyörűséges színésznő Ida Mitchel – a reá maradt 4 gyermek megélhetését nem tudta biztosítani, ezért 1904 decemberében Erdélybe emigrál férje európai rokonaihoz. Így kerülnek Kemény János atyai nagyapjához (Kemény Ödönhöz) Alsójárára. 
'Apámra nem emlékeztem, nem emlékezhettem. Egyszerűen tudomásul vettem, hogy volt, és tudomásul vettem azt is, hogy sok megpróbáltatáson ment keresztül. Őszintén sajnáltam, és felháborodva hallottam, hogy mennyi igazságtalanság érte őt. Tudtam, hogy nem érdemelte meg mostoha sorsát.' – írja Kemény János önéletírásában. 

KEMÉNY JÁNOS A MECÉNÁS.

Miután Kemény János megörökölte marosvécsi birtokát, – mint önéletrajzából tudjuk – az volt a szándéka, hogy a reá szállott óriási vagyont a kultúra és a művelődés céljaira fordítsa. Az idők folyamán igyekezett ennek a fogadalmának eleget is tenni. Ennek jegyében került sor 1926. július 16-18. között Marosvécsen az erdélyi írókat tömörítő első Erdélyi Helikon találkozóra. Ezután közel két évtizeden át, 1944-ig minden nyáron megszervezésre került az egyre bővülő írói találkozó. Minden év találkozója hozott valami újat: könyvkiadást, lapalapítást, népkönyvtárakat, felolvasóesteket, szabadegyetemeket, irodalmi esteket a román és szász írókkal karöltve. És szinte mindig volt egy olyan esemény, amelyen újból és újból bebizonyosodott Kemény János és hitvese Augusta asszony önzetlen segítsége. Már az első évben alapítványt hoznak létre: 30 000 lejes díjat ajánlottak fel minden évben az elmúlt év legjobb irodalmi alkotásáért. 100 000 lejes díj járt egy magyar irodalomtörténet megírásáért (melyet Szerb Antal nyert el a Magyar Irodalomtörténet című művével). Valamint ágyalapítvány létrehozása a marosvásárhelyi Czakó-klinikán, az írók, művészek gyógykezelésére; emlékmű felállítása a két Bólyainak; emléktábla elhelyezése Marosvásárhelyen a Petelei István szülőházon (melyet Kemény János leplezett le 1928 szept. 13-án). A művészetek mellett, a legkülönbözőbb célokra is hajlandó volt nagy pénzösszegeket áldozni, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az, az emberiség előrehaladását, és az emberi jólét javítását segíti elő. Ilyenek voltak az iskolák építése, könyvtárak létrehozása, világjárók utazásainak finanszírozása, sőt még az Asbóth Oszkár féle helikopter Rolls Royce motor anyagi fedezetének átvállalása is, mely szerkezet 1928 szeptember 9-én emelkedett a magasba. 
A Kemény János mecénási mivoltát, igazából a színház terén tanúsított áldozatkészsége igazolja.
Engedtessék meg, hogy itt Sütő András írót idézzük: 
<<....Halála előtt, azt mondta nekem: „- Harmincötezer hold erdőmet vitte el a színház, de kérlek, erről ne szólj a feleségemnek”. Nem szóltam. Csak mindenkinek mondom el utólag, hogy Kemény Jánosnál nagyobb mecénást – tudtommal – nem ismer az erdélyi kultúrhistória....>>

KEMÉNY JÁNOS ÉS A SZÍNHÁZ.

Kemény Jánosról bátran lehet állítani, hogy legnagyobb szenvedélye a színház volt. A bécsi diákévei során, amikor csak tehette, operákat, színdarabokat, koncerteket nézett és hallgatott a kakasülőkről. Nagy zenei élményei inkább az operához fűződtek. Ezek az esték életét a legnagyobb nyomorúság közepette is széppé és gazdaggá tették. Mint ismeretes, később az Ő kezdeményezésére az Erdélyi Helikon első találkozóján a résztvevők elhatározták, hogy a kisebbségi élet összes erőit összefogják az erdélyi magyar színjátszás támogatására. Mecénási nagylelkűsége, műveltsége és e területen szerzett hibátlan ízlése segítette át a harmincas években a kolozsvári társulatot nem egy pénzügyi és művészi nehézségen. A ’30-as évek elején a Janovics Jenő igazgatása alatt álló Kolozsvári Magyar Színház olyan gazdasági krízisbe sodródott, hogy a több millió lejt kitevő készpénz és váltó adósságait nem tudta fizetni. A vezetőség a bezárás elkerülésének érdekében végső elkeseredésében báró Kemény János segítségét kérte. Ismert volt Kemény János színház iránti elkötelezettsége és szeretete, és nem utolsó sorban az a tény is, hogy fiatalon tulajdonosa lett az óriási erdőbirtoknak. 
1931-ben vette át a Kolozsvári Thália Magyar Színház Rt. vezetését elnök igazgatói minőségben, melyet tíz éven át folytatott. Itt első feladata volt a színház 5 millió lejről szóló adósságának kiegyenlítése, és hogy a színházhoz és művészethez legkisebb mértékben sem értő bankároktól megszabadítsa a társulatot. Az adósság rendezését, saját erdőbirtokának jelentős részének értékesítéséből tudta fedezni. Jellemzővé vált erre az időszakra az anekdota, miszerint: 
„- Ezt a Kemény Jánost aranyba kell foglalni – mondta egyszer Janovics, Gyalui Farkasnak. 
- Mi az, te még egy zsák aranyat le tudsz húzni róla? – kérdezte vissza Gyalui.” 

1941-1944 között főigazgatóként irányította a Kolozsvári Nemzeti Színház próza és operatársulatát. 
1945-52 között a marosvásárhelyi Székely Színház egyik alapítója és dramaturgja, míg az osztályharcos kíméletlenség és méltánytalanság arra nem kényszerítette, hogy mészégető munkásként keresse kenyerét a marosvásárhelyi kisállomás melletti mészégető telepen. 
1954-től 1958-ig a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet könyvtárosa, ezt követően 1968-ig, nyugdíjazásáig az „Új Élet” című folyóirat színházi és művészeti rovatvezetője. 
Számos regénye és elbeszélése mellett több száz színházi cikke jelent meg. Péter című színművét, 1944. május 20-án mutatta be a budapesti Nemzeti Színház, Németh Antal rendezésében. Hagyatékából előkerült az „Ostoros apó” című drámájának kézirata.

KEMÉNY JÁNOS AZ ÍRÓ ÉS IRODALOMSZERVEZŐ.

Első írása „Emlékezetem” címmel 1921-ben jelent meg Kolozsváron, ahol a kollégium önképzőköri lapját szerkesztette. Érettségije után Előre címmel irodalmi folyóiratot indított.

1926 nyarán meghív otthonába 26 írót és költőt, mely kezdeményezésből alakult ki az Erdélyi Helikon, a romániai magyar írók és költők szabad íróközössége, melynek 1944-ig szervezője és házigazdája maradt.
Irodalomszervezői szerepet töltött be a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság élén 1928-tól a társaság megszűnéséig, mint elnök, később, pedig mint az Erdélyi Irodalmi Társaság elnöke. Elnöki megnyitóiban rendszerint alkalmat keresett irodalmi aktualitások célszerű bekapcsolására.

KEMÉNY JÁNOS AZ IGEHIRDETŐ.

<<....a „vajszívű' báró úr a falubeliek lelki segítségére is gondolt és ez volt a fő ok, amiért beiratkozott és 1929-ben elvégezte a kolozsvári protestáns teológiát s ezzel a rábízott nyáj lelkipásztora is lett. Persze ez nem azt jelentette, hogy rendes, parókus lelkész volt, csak időnként szolgált és hirdette Isten igéjét.

Az évek folyamán többször volt alkalmam elbeszélgetni olyan idős vécsiekkel, akik személyesen ismerték Kemény Jánost. Az idős Béltelei Mihály így emlékezett róla: 
„A báró úr igazi úriember volt. Őt a köszönésben nem leheteti megelőzni, mindig előre és nagy kalapemeléssel üdvözölt, szégyelltem is, hogy nem tudok én nála a jó napot kívánásban gyorsabb lenni. Nemcsak író és földbirtokos, de pap is volt, azt is kitanulta. A vécsi nép nem templomba járó nép, de mikor megtudtuk, hogy ő prédikál, az egész falu ment az Isten házába. De szépen is tudott a báró úr prédikálni!”
A Kemény család egyik marosvásárhelyi jó barátja, dr. Imreh Ernő írt le évekkel ezelőtt egy olyan esetet, amit János bácsi mesélt el neki: „Közismert személyiség fordult hozzá, hogy vállalja református papként - mert teológiai végzettsége volt- az esketését, (minthogy menyasszonya amúgy is református). 
- De te görögkatolikus vagy. Mit szól hozzá a te egyházad? - kérdezte, mire a vőlegény kijelentette: - Ha te hajlandó vagy esketésünket vállalni, én is áttérek a református hitre.
- Ha azért akarod elhagyni a hitedet, mert ragaszkodsz az eskető pap személyéhez - válaszolta -, fordulj máshoz. Nem látom el olyan ember esetében az egyházi szolgálatot, aki azért vállal új hitet, hogy én szolgáljak az esküvőjén. Maradj hűséges görög katolikus, akkor összeesketlek a feleséged hite szerint.'
Papságáról a legszebb jellemzést felesége, Auguszta asszony fogalmazta meg, mert szerinte: „Akkor ragyogott legszebben ez az ősi templom, amikor János hirdette benne Isten igéjét!'>> (Részlet Adamovits Sándor „Az igehirdető Kemény János” írásából)

KEMÉNY JÁNOS A FILANTRÓP, EMBERSZERETŐ.

Kemény János szerény természetű volt, aki sohasem nézegette magát saját bőkezűségének tükrében. 
Könyveinek, írásainak sorai az emberek, a természet iránti szeretetét elkötelezettségét sugallják. Valószínű életútjának is köszönhető az a tény, hogy ember és ember között különbséget nem tett, legyen szegény vagy gazdag, fiatal vagy öreg, román vagy magyar, vagy más gondolkodású. 
Mindenkit segített, amivel csak tehette: anyagiakkal, javakkal, cselekedetekkel.
Számtalan magyar és román családnak adományozott házat, termőföldet. A későbbiekben sem merült feledésbe néhány, ezen jótettek közül. Például Kemény János nagyobbik fia Árpád és családja, jóformán ingyen használhatott nyaralónak egy több hektáros területet, házzal együtt a Galonya-i vadászkastély közvetlen tőszomszédságában: Pascan bácsi hálája jeléül bocsátotta rendelkezésére ezt a „domnul baron” által korábban részére adományozott területet. 
A második világháború alatt az európai ellenállási mozgalom egyik valóságos végvárát jelentette Marosvécs. Német internálótáborból idemenekült angol pilótákat bújtattak Marosvécsen, akik innen Jugoszlávián keresztül menekültek tovább, de védelmet, élelmet juttattak a közelben dolgozó zsidó munkaszolgálatosoknak.
Már a harmincas évek kezdetétől a román királyi közigazgatás alatt álló Kolozsváron a zsidó színészek és színházi emberek érezhették az ellenük irányuló egyre gyarapodó megkülönböztető intézkedést. 
Kemény János következő sorai összefoglalják a zsidó művészeket akkor ért támadásokat, és azt is hangsúlyozzák, hogy ezeket nem volt könnyű kivédeni:
„A bécsi döntést megelőző két esztendő már felmutatta a kultúra, irodalom és színház területén dolgozó ember számára azt az újabb feladatot, amit vállalnia kell: a zsidóságellenes támadások kivédését. Az irodalom és a színművészet terén érték támadások írói szervezetünket és a színházat is azért, hogy nem tett különbséget zsidó és nem zsidó írók és művészek között, és védelmébe vette őket a könyörtelen és emberellenes támadásokkal szemben.”
A bécsi döntést követően Erdélyben már 1940 őszén a legtöbb zsidó közalkalmazott elvesztette állását. Az állástalan zsidó színészek berlini és budapesti pályatársaik példáját követve zsidó színházat hoztak létre Kolozsvárott Concordia néven. A társulat Kemény János írónak, a Magyar Színház igazgatójának támogatását élvezte. Kemény János báró gondoskodott az újonnan létrejött színház anyagi alapjairól, valamint több zsidó származású színészéről is. A zsidó színházat rendszeresen segítette darabokkal, illetve jelmezekkel és kellékekkel is ellátta. Igazgatóként a Thália Magyar Színháztól kapott fizetésének teljes összegét a zsidó színészeinek segélyezésére fordította. Minden alkalmat kihasznált arra, hogy zsidó munkatársainak és írótársainak helyzetén javítson. Iratokat, kérvényeket írt alá érdekükben, és ahol csak tehette, minden eszközzel dolgozott védelmükben.
Kolozsvárt a német megszállás alatt, anyagi áldozatok árán sikerült Kádár Imrét feleségével és nevelt lányával együtt kiszabadítania a Gestapo kezéből. Több írónak sikerült a zsidótörvények hatálya alól mentesítő iratokat szereznie. Munkatáborba került munkatársak és ismerősök támogatásában is érdemeket szerzett. Többek között Kovács György élelmezését biztosította és megszervezte külföldre menekítését. Magatartásáért egy alkalommal két Gestapo-ügynök a kolozsvári német konzulátusra vitte, ahol megfenyegették „nagynémet”-ellenes viselkedéséért. Kemény János segítőkészségét és az akkori idők jelszavas tömeghangulatával dacoló bátor kiállását Gróf László, Kőmíves Nagy Lajos és dr. Kádár Imre 1945 júniusában tett nyilatkozatai igazolják. A politikai nézetek sem voltak szempontok, amikor embertársai megsegítéséről volt szó. Több baloldali, kenyérnélküli embert segélyezett akár szellemi munkásról, akár dolgozó emberről volt szó. Egy ilyen segélynyújtásnak Kőmíves Nagy Lajos is koronatanúja volt, mivel ő juttatta el Kovács Katona Jenőnek, a közismert kommunista írónak anyagi adományait, aki akkoriban súlyos betegen feküdt a kolozsvári tüdőszanatóriumban, és akit 1940-ben a Gestapó hurcolt el. Kemény János a Thália Magyar Színháznál többek között elő merte adni a kommunista Nagy Istvánnak „Özönvíz” című darabját, amely akkoriban bátor cselekedetnek számított. A Kolozsvári Nemzeti Színháznál megalapította a „segélyalapot” amelyet saját pénzből támogatva tartott fenn, s ebből a reászorulók állandó segítséget kaptak, akár színészről, akár műszaki munkásról volt szó.